Szerszámélezés

A szerszámélezés egy külön szakma, ami nem is egyszerű! No, nem is túl bonyolult, csak meg kell tanulni.

A fafaragás talán egyik legfontosabb tudásigénye a jó szerszámélezés. Ez több szempontból is nagyon kényes művelet. Ha köszörűt használunk, nagyon gyorsan felhevül a szerszám éle, és ezáltal megszűnik a hőkezelt keménység, csak újra hőkezelés után nyeri vissza eredeti keménységét az anyag. A faragószerszámok arra is kényesek, hogy milyen fakeménységhez milyen elsődleges, másodlagos élszöget képezünk ki. A puha fák 18-22 fokos élszögre kiképzett vésőkkel faraghatóak. A kemény fák ennél nagyobb élszöget igényelnek. A faragókések, amiket nem ütünk, csak belenyomunk az általában puhafába, nagyon kis élszöggel kerülnek megélezésre.

Az élezéshez nagyon sok célszerszám, eszköz áll rendelkezésre. Évekkel ezelőtt a különböző olajos, vizes kövek és bőrök voltak beszerezhetőek.

Azóta ez az iparág is nagy fejlődésen ment át. Általában a faragószerszámokat jól megélezett állapotban forgalmazzák. Ha az otthoni körülmények között nem áll rendelkezésünkre egy legalább 400-700 W-os köszörű, habár nagyon időigényes, különböző szemcsefinomságú élező kövekkel és bőrrel nagyon tartós, tökéletes élet tudunk előállítani. A kopjafák faragáshoz nagyobbrészt egyenes vésőket használunk, amelyek élezéséhez egy nagyon jó eszköz áll rendelkezésünkre. Ebbe befogva, bármilyen egyenes vésőt be lehet állítani, hogy milyen élszöget szeretnénk elérni, és semmilyen gyakorlat szakismeret nélkül csodálatos nagyon éles élszalagot tudunk kiképezni egy legalább 6000-es szemcsefinomságú kövön.

Az élezéshez különböző szemcsefinomságú élező köveket használunk. A köveken feltüntetett érték az egy négyzetcentiméteren található szemcsék számát mutatják. Minél nagyobb ez az érték, annál nagyobb a kő szemcseszerkezete. Vizes, olajos vagy univerzális köveket lehet beszerezni. Az univerzális köveknél arra vigyázzunk, hogy amilyen kenőanyagot először használtunk, végig tartsunk ki mellette, ne váltogassuk az olajt és a vizet, mert tönkremegy a kő. Ha valamiért kicsorbult a véső, egy durvább 800-1000-es kővel nagyoljuk ki az élet addig élezve, amíg az élszalagról eltűnik a csorbult rész és megjelenik egy markáns sorja. Ezután egy 6000-8000 szemcsefinomságú kővel tovább folytatjuk az élezést. Ne feledjük el a vizes követ élezés előtt félórával beáztatni. A végső sorjátlanítást petróleumozott, cigarettahamuval beszórt marhabőrön végezzük. A kövekkel történő élezésnek több előnye is van a gépi élezéssel szemben. Sokkal kíméletesebb, nem kopik fölöslegesen a szerszám. Kézzel mindig csak a legszükségesebb mennyiséget vesszük le. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy elégetjük a szerszámot. Sokkal tartósabb élet tudunk kiképezni. A köveken egyenletes szögben tartva a faragószerszámot körkörös mozdulatokkal élezünk, az élező eszközzel előre, hátra mozgatjuk, a marhabőrön mindig a nyél felé húzva sorjátlanítunk. Az egyenes vésőknél ez simán működik, de a különböző profilú V, illetve ívelt vésők belső élszalagját ezzel a módszerrel nem tudjuk élezni.

Vésőélezés

Erre a célra az adott profillal megegyező profilú élezőkő, vagy csiszolófa szükséges. A csiszolófát elkészítjük az élezni kívánt véső profiljára és finom 2000-4000-es papírt ragasztunk rá. Létezik olyan profilcsiszoló fa is, amelynek segítségével ragasztás nélkül, mechanikus rögzítéssel megoldott a papírcsere.

Csiszolófa

A fenti módszernél többszörösen gyorsabb és hatékonyabb eljárás, ha van 1-2 köszörűgépünk, amelyekre lepkecsiszolót, rongykorongot,filckorongot, vagy speciális belső profilok élezésére kifejlesztett korongokat szerelünk.

Korongosgép

Korongosgép

A kopjafafaragó széles vésőkhöz én még az oldalaira csiszolóvásznat ragasztott korongokat is használom.
A jó minőségű lepkecsiszoló beszerzése nem egy egyszerű feladat, de megéri. 80-120-as finomságot érdemes tartani. Mivel puha, nem kő a csiszolófelület és forgás közben ventilátorként hűt, nehezebben égetjük el vele az élszalagot.

Lepkecsiszoló

Lepkekorong

Az egyenes vésők esetében ajánlatos vigyázni, mert a sarkokat gyorsan legömbölyíti. A filckorongokat a leghasználatosabb profilvésőink alakjára kiképezve lehet használni, a belső élek polírozására.

Íves véső élezés

Ide legjobb a zöld színű polírozó-paszta. Vigyázzunk, mert a filckorong könnyen égeti az acélt. Csak óvatosan nyomjuk hozzá. Külső, belső profilok és egyenes élek végső sorjátlanításához és tükrösítéséhez legjobb módszer a rongykorong zöld pasztával.

Csiszolópaszta

Rongykorong

Mindig csak a korong egyik sarkát pasztázzuk be, kb. a korong ¼-ét, hogy a többi felülettel tudjuk tisztítani a felületet. A kipolírozott felületű szerszámél nem annyira tartós, mint a kővel kiképzett élszalag, mert ha mikroszkóppal megnézzük, az élszög csúcsa picit le van gömbölyítve. Ennek minimalizálásáért a faragószerszámot a rongy és a filckorong palástjához érintőlegesen kell hozzányomni. Viszont a tükörfényes felület sokkal könnyebben szalad a fában, és a kézi élezés idejének töredéke alatt elvégezhető.

Rongykorongozás

Nemrég jelent meg a piacon egy olyan profilélező korong, négyfajta szemcsefinomsággal, ami tökéletesen felveszi az élezni kívánt véső alakját, és minden profilhoz képes alkalmazkodni. Ehhez is csiszolópaszta biztosítja a tükör felületet.
Még egy nagyon fontos szempont, amit sehol nem láttam leírva, de érdemes szem előtt tartani. Amikor beütéses módszerrel szilvamag, vagy zabszem-díszítést alkalmazunk, a szögvéső csúcsa előrébb legyen élezve, mint a véső szélei. Ugyanúgy az íves véső közepének előrébb kell állnia. Ez megkönnyíti a munkát, és szebb lesz a végeredmény. Ha egy 30-45-60 fokos vésővel kontúrozunk, vagy 120 fokossal ékfaragunk, itt 8-10 fokot aláfenünk, mert így nem tépi-szaggatja a farostokat, mert először a felszíni rostokat nyírja el.